A negyedik szombatunkat a küldetését befejező, búcsúzkodó Kosele kapitány látogatása teszi emlékezetessé, nem csak az extrém finom és extrém csípős marha-curryvel, hanem amikor felemlegetem neki ígéretét, szakácsot hívat otthonunkba, aki hozott alapanyagból és felszereléssel (gumikesztyűben) rotit készít a szemünk láttára. Ez jó hír az otthoniak számára is...
Vasárnap korán bemegyünk a városba, ahol már javában folyik a készülődés a karneválra. A brazil karneválhoz hasonlóan az itteni is versenyszellemű, de itt nem az erotikus táncot, hanem a jelmezeket zsűrizik. A város kerületenként állít 100-150 fős csapatot, akik felvonulnak az utcákon, kisbuszra szerelt hangszórók kíséretében. Gyerekkoromat nem kísérti harsány-szürreális cirkuszi élmény, de úgy érzem a mai napon mindent bepótoltam.
Egyes történelmi érdeklődést mutató pszichiáterek szerint a középkori ember személyisége a mai társadalomban kirívó lenne. A háborúk, a járványok és a rossz higiéniás körülmények miatti alacsony várható élettartam, az ivóvíz általános hiánya miatt a víz helyett fogyasztott nagy mennyiségű (kis alkoholtartalmú) bor, valamint a szabadidő köznépi mulatságokkal és szerencsejátékkal való eltöltése olyan személyiségjegyeket nagyított fel, hogy egy középkori átlag fiatalember még a mai Budapesten is gyorsan elmeorvos kezei közé kerülne, aki borderline személyiségzavart diagnosztizálna nála.
Vasárnap délelőtt nem tudom eldönteni, hogy a középkorba kerültem, megbomlott az elmém, vagy rajtam kívül egy egész város megbolondult. Nyilván ez utóbbit nehéz elhinni, mindenesetre máig gyanítom, hogy ez történt, mert mellettem Hadjira is hol tátott szájjal pislogott, hol harsány hahotára fakadt, hol odébbugrott amikor egy kétméteres szörny kergetett egy félmeztelen, izmos négert, hol pedig bömbölő kisgyerekeket vígasztalt. Az időközben csatlakozó Patrice (biztonsági őr, vérnyomásmérő szakember és kertész) szerint mulatságnak jelenleg nyoma sincs, ez csak a jelmezpróba. Az illegális szerencsejátékon bár nyertem, nem fizettek ki, igaz, ezt nem is igazán vártam el.
Mindenesetre ilyen jól már régen szórakoztam.
A "jelmezpróba" után a strandra megyünk, ahol sikerül olyan ételhez hozzájutnunk, ami nem babos rizsből, sült csirkéből és sült banánból áll, ellenben egy méretes, ismeretlen márkájú, igen finom tengeri halat tartalmaz. Nem tudom, mi lesz itt velünk, ha Kosele kapitány utódja nem folytatja takarmányozásunkat.
Ezután jönnek ismét a hétköznapok: malária, hastífusz, női nyavaják, egy két véres gyerkőc, hasmenések, egy hatalmas lép, egy hatalmas here, kikandikáló végbélrák, bélférgesség, tüszős mandulák, különös és első pillantásra gusztustalan bőrelfajulások... napi 40 beteggel elbírok, ennél több nem is jön egy nap.
Két napi munkával átrendezem a rendelőmet, most minden kézre áll egy nővér nélküli, koraesti beavatkozásra. Feltúrom a raktárat és használhatóvá teszem a fektetőt is, ahol még perfúzor is üzemel e pillanatban. Kifogyunk viszont néhány gyógyszerből, úgyhogy esedékes a port-au-princi gyógyszertár-látogatás is. A morfin készlet, a szülők és kollegák megnyutatása végett jelentem, hogy jelenleg is hiánytalan és szülés-levezetésben sem volt részem.
Hadjira folytatja nyomozásait, melynek eredményét megosztjuk professzorunkkal is: a lényeg, hogy nem csak a felső osztály részesül az adományok és segélyek ellopásának lehetőségéből, de madámunk is szépen ügyeskedett az építkezés árának felsrófolásával majd ellopásával, a segélyek elsikkasztásával, több humanitárius szervezettől ugyanazon célra felvett pénzekkel... Gyönyörű színház ez, aminek ismét hiányzik a teteje itt-ott, hogy még meghatóbb legyen a húsz kisgyerek. És annyira hülyék, hogy még el is szólják magukat néha, például, hogy Párizsba készülnek, bár ehhez hasonlót láttunk már a magyar politikában. És olyat is, hogy amikor az ember szembesíti őket a tényekkel, miszerint amit csinálnak az bűncselekmény, szemük sem rebben, csak folytatják, "mi ezt szívünk minden szeretetével csináljuk a nélkülözések közepette, hogy az árváknak jobb sorsuk legyen". Reménytelen.
Inkább belemerülök a Le Matin című hetilapba, ami, a többihez hasonlóan erősen kormánypárti újság. Minden bizonnyal érdemesebb az angol nyelvű haíradásokat figyelni, erre azonban egyelőre nem sok energiám maradt. A miniszterelnök Martelly jelenleg is nagy népszerűségnek örvend, elsősorban bárzongoristaként elért- és könnyűzenei sikereinek kapcsán. A városi legenda szerint zenészként (de már a hatalom birtokában) felpofozott egy rendőrt, amiért az megpróbált véget vetni koncertjének csendháborítás miatt. Ő amúgy az első olyan demokratikusan megválasztott elnök Haitin, aki egy demokratikusan megválasztott elnököt vált, ezért aztán ez elmúlt több évszázados diktatorikus hagyományok nem is vesztek ki teljesen belőle, jelenleg épp paramilitáris magánhadseregét építgeti.
A politika rovatban kampánnyal felérő ígéretáradat olvasható a szegénység és az éhínség felszámolására, az áramellátás javítására, majd több hasábon ostorozzák az ENSZ hadsereget haiti kislányok megrontása miatt. Arról egy szó sem esik, ami a nemzetközi sajtót leginkább felháborítja, hogy a tavaly visszatért Baby Doc-ot úgy tűnik meg sem fogják vádolni emberiség elleni bűncselekménnyel, noha 15 évig tartó diktátori munkakörét szabad stílusban és meglehetősen véresen töltötte be.
A külpolitika e héten Jamaicával foglalkozik, akik szeretnének elszakadni az anyakirálynőtől, de ezt nyilván maguk sem gondolják komolyan. A gazdaság rovatban a mikrohitelek jelen helyzetéről tudósít az újság, ami úgy tűnik, szintén igen eredményesen működik. A publicisztika és az irodalom rovat megértésére nem is tettem kísérletet, ellenben a melléklet, mely a haiti útviszonyokkal és járműparkkal foglalkozik nem szépít sokat, igaz, a helyzet világos és letagadhatatlan - és persze mindenről a földrengés tehet. A sport rovat beszámol az olimpiára nem kijutott atlétákról és a női focicsapat kudarcáról, valamint hosszan foglalkozik a Barcelona - Real Madrid mérkőzéssel.
Szerdán (backgammon helyett) elmegyünk kecskét enni, ami itt a négylábúak királynője. Az omlós húst sok zöldséggel, sült banánnal és csak kevés rizzsel szolgálják fel (bab nélkül!), vacsora után rendkívül elégedetten böfögök a 10 méterre elterülő Karib Tenger irányába. Majd Ezekiel fut be, akit megvendégelünk egy sörre. Port-au-Prince-ről kérdezzük, azt mondja, egyedül nem fél, de velünk nagyon félne, mert őt kinyírnák, mielőtt minket elrabolnának. Az emberrablást amúgy a brazilok találták fel, most pedig leginkább a rendőrök és maffia űzi itt, a maffiózót pedig úgy lehet messziről megismerni, hogy bibliával jár. Port-au-Prince rettenetes város, de van benne egy Auchan árhuház, ami olyan fényes belül, hogy nem lehet kilátni az ablakán, mindent a világon kapni ott és ötvenszer akkora, mint a Philippe's Stores Jacmelben (a Philippe's egy kb. 50 négyzetméteres boltocska). Jacmel a béke szigete Haitin, itt nincs is bűnözés, a fehér ember is szabadon járhat-kelhet, ha pedig valaki lop, hát annak adja az isten, hogy a rendőrség időben kiérjen, mert ha nem, akkor a bűnöst a becsületes haiti nép meglincseli. Ez úgy történik, hogy mindenki előrohan a házából egy erre a célra tartott kaucsuk abronccsal és ezzel foglyul ejtik a galád bűnözőt, akit aztán felgyújtanak. Ha égett emberszagot érzünk, akkor az ilyen lincselés miatt van... Hogy én?? Dehogy lincseltem, mélységesen elítélem ezt a barbár módszert, az ilyenek miatt van aztán, hogy két évig nem esik az eső. Ezek után -tényleg csak egy sört ivott- még kiderült róla, hogy az USÁ-t az ördögtől való országnak tartja, Martelly-t, aki lényegében Floridában él, azonban szereti, mert laza arc, igaz, politikáról az önkényuralmi beidegződések miatt csak suttogva beszél...